beitig,
Adj.;
zu (V., unr. abl.).
›zögernd‹.
Syntagmen:
b. sein
›zögern‹.
Wortbildungen
beitigkeit
›Langmütigkeit‹ (dazu bdv.: , , , ).

Belegblock:

Öst. Wb.
2, 940
(a. 
1411
).