pakatzen,
V.
›brüllen, lühen (vom Rind)‹.
Bedeutungsverwandte:
,
2
 1, .
Wortbildungen:
pakatzer
›Gebrüll, Gelühe‹.

Belegblock:

Voc. inc. teut.
s jv
(
Speyer
um 1483
/
4
):
Pakatzẽ alß die kue Mugire. Pakatzẽ als die ochsen Boare. Pakatzer Boatus mugitus.